A szürkemókusok hihetetlen sebességgel szaporodtak el Anglia egész területén, ezzel visszaszorítva az őshonos, vörösmókus állományt, illetve drámain elhalkítva az énekesmadarak üdítő dalolását. Számos akció tűzte már ki céljául a kisebb testű, vörösmókus megmentését, melynek egyik logikus módja a szürke versenytársak számának apasztása. A nagyobb testű, fürge szürkék vadászata többek között azért is nehéz, mert gyakorta lakott területek környékén is nagy csoportokban élnek, ahol nem szabad lőfegyvert használni, és, ha létszámuk a kiesőbb részeken le is csöken, belső területekről az állomány újra kinövi magát, a vékonyabb, gyengébb vörösök kárára. A madárállományra veszélyes mérgezés mellett ezért két lehetőség kínálkozik: a csapdázás és a csúzlis vadászat.
A szürkemókusra folytatott csúzlis vadászatot egyénileg, de hangulatosan: társasan is folytatják. Az ideális szerelés: egy modernebb, Therra Gold, vagy inkább GZK gumi, legaláb 9.5 mm-es acélgolyó, vagy legfeljebb 10 mm-es ólomgolyó. Az acélgolyók előnye az óriási gyorsulás, és a gyengébb gumik használata, valamint a lövedék nem mérgező jellege. Hátránya, hogy mivel a majdnem macska méretű szürkemókusok erős teste sokat kibír, ezért etikus lövés csak a fej, nyak területre adható le. Az ólomgolyó lassabb, és megmozgatásához erősebb gumi szükséges, de nagy tömegéből fakadóan nagyobb impaktussal rendelkezik, ezért a rágcsáló teste is célba vehető egy közelebbi lövésnél, de még ennél a lövedéknél is inkább a nyak, fej lövés az ajánlott. Ellenben az ólom toxikus.
A csúzlis vadász lassú léptekkel járja az erdőt, ahol a talajt és a fákat fürkészve keresi a mókust. Meg-megállva a mozgást keresi, majd a megtorpanó rágcsálót fejlövéssel igyekszik terítékre hozni. Sokan kényelmesen elhelyezkednek a terület egyik gócpontján és mozdulatlanul várják a mókusok megjelenését. Csettegő hangal a hímek hívhatók is. Hibázás esetén a szürkemókus vagy a fatörzs ellenkező oldalára mászik, vagy igyekszik egy másik fára átugorva menekülni. Ha túl messze van a szomszédos fa, a talajra lehuppan, majd rohan át. Ritka esetben mozdulatlanul a fán marad és méltatlankodva “kiabál”. Természetesen a téli időszak messze hatékonyabb a kevesebb takaró felület végett.
A társas mókusvadászat nagyon hangulatos. Több szem többet lát, és a siker is nagyobb öröm, ha egyből megosztható valakivel. A szabályok közösségenként változnak. A legtöbb esetben az teheti a vadra az első lövést, aki észrevette. Esetenként ezt a lehetőséget átengedheti egyik vadász a másiknak. Hibázásnál is más-más szokások terjedtek el. Van ahol a vadász addig próbálkozhat a mókus elejtésével, amíg arra esélye van, ha ő pillantotta meg először. Máshol szigorúan ki van kötve: maximum két lövést adható le, utána a cimbora jön. Megint máshol, az egyszer te egyszer én szabály a mérvadó, méghozzá szokatlan szigorral övezve. Szokás még a vadászok terítékének kompenzálása. Ha például hárman indultak vadászni aznap és ketten már sikerrel jártak, akkor lehetőségeket engednek át a harmadik vadásznak, hogy a teríték homogén legyen, és erre az esély egyre növekszik, mert immár egy csúzlira három szempár jut.
Az esetek nagyrészében a fején vagy nyakán meglőtt mókus vagy közvetlen közelről kap kegyelemlövést, ha még életjelet ad, vagy bottal hallgattatják el végleg. A húsa rendkívül értékes. Vagy bő olajjal sütik meg sütőben, vagy alufólióába tekerve, fűszerezve. Szókás még nagyon lassú tűzön, sós vízben főzni a mókust, de gazdaságban is hasznosítható. A sertések egymást taposva habzsolják a mókust: szőröstül, bőröstül. Házi panírok hada is várja az angol konyhákban a frissen nyúzott mókust: a húst tojásba forgatják, majd a titkos panírba, végül előmelegített olajba merítik és friss salátával fogyasztják.
Kép: saját terítékfotó
Nagyfügedi Gergely
A szürkemókusra folytatott csúzlis vadászatot egyénileg, de hangulatosan: társasan is folytatják. Az ideális szerelés: egy modernebb, Therra Gold, vagy inkább GZK gumi, legaláb 9.5 mm-es acélgolyó, vagy legfeljebb 10 mm-es ólomgolyó. Az acélgolyók előnye az óriási gyorsulás, és a gyengébb gumik használata, valamint a lövedék nem mérgező jellege. Hátránya, hogy mivel a majdnem macska méretű szürkemókusok erős teste sokat kibír, ezért etikus lövés csak a fej, nyak területre adható le. Az ólomgolyó lassabb, és megmozgatásához erősebb gumi szükséges, de nagy tömegéből fakadóan nagyobb impaktussal rendelkezik, ezért a rágcsáló teste is célba vehető egy közelebbi lövésnél, de még ennél a lövedéknél is inkább a nyak, fej lövés az ajánlott. Ellenben az ólom toxikus.
A csúzlis vadász lassú léptekkel járja az erdőt, ahol a talajt és a fákat fürkészve keresi a mókust. Meg-megállva a mozgást keresi, majd a megtorpanó rágcsálót fejlövéssel igyekszik terítékre hozni. Sokan kényelmesen elhelyezkednek a terület egyik gócpontján és mozdulatlanul várják a mókusok megjelenését. Csettegő hangal a hímek hívhatók is. Hibázás esetén a szürkemókus vagy a fatörzs ellenkező oldalára mászik, vagy igyekszik egy másik fára átugorva menekülni. Ha túl messze van a szomszédos fa, a talajra lehuppan, majd rohan át. Ritka esetben mozdulatlanul a fán marad és méltatlankodva “kiabál”. Természetesen a téli időszak messze hatékonyabb a kevesebb takaró felület végett.
A társas mókusvadászat nagyon hangulatos. Több szem többet lát, és a siker is nagyobb öröm, ha egyből megosztható valakivel. A szabályok közösségenként változnak. A legtöbb esetben az teheti a vadra az első lövést, aki észrevette. Esetenként ezt a lehetőséget átengedheti egyik vadász a másiknak. Hibázásnál is más-más szokások terjedtek el. Van ahol a vadász addig próbálkozhat a mókus elejtésével, amíg arra esélye van, ha ő pillantotta meg először. Máshol szigorúan ki van kötve: maximum két lövést adható le, utána a cimbora jön. Megint máshol, az egyszer te egyszer én szabály a mérvadó, méghozzá szokatlan szigorral övezve. Szokás még a vadászok terítékének kompenzálása. Ha például hárman indultak vadászni aznap és ketten már sikerrel jártak, akkor lehetőségeket engednek át a harmadik vadásznak, hogy a teríték homogén legyen, és erre az esély egyre növekszik, mert immár egy csúzlira három szempár jut.
Az esetek nagyrészében a fején vagy nyakán meglőtt mókus vagy közvetlen közelről kap kegyelemlövést, ha még életjelet ad, vagy bottal hallgattatják el végleg. A húsa rendkívül értékes. Vagy bő olajjal sütik meg sütőben, vagy alufólióába tekerve, fűszerezve. Szókás még nagyon lassú tűzön, sós vízben főzni a mókust, de gazdaságban is hasznosítható. A sertések egymást taposva habzsolják a mókust: szőröstül, bőröstül. Házi panírok hada is várja az angol konyhákban a frissen nyúzott mókust: a húst tojásba forgatják, majd a titkos panírba, végül előmelegített olajba merítik és friss salátával fogyasztják.
Kép: saját terítékfotó
Nagyfügedi Gergely
