Az Európai Parlament a mai napon hangot adott az európai nagyragadozók, többek között a farkas és a medve eltúlzott védelmét kifogásoló álláspontoknak és azzal egyetértésben megszavazta a farkas védelmi státuszának visszaminősítését.
Ez óriási előrelépés, mert eddig a gazdák kártalanítására nem igen volt kilátás és az esetleges veszteségek megelőzésére olyan megoldásokat javasoltak, melyek egyszerűen kivitelezhetetlenek voltak.
A probléma pedig már egy jó ideje adott volt. Emlékezzünk csak, hogy Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke már az év elején igen borúsan látta a magyarországi helyzetet. Az alábbiakat ez év januárjában nyilatkozta:
„Természetesen mérlegelni kell hozzá azt is, hogy a hazai muflon állomány jelentős mértékben csökkent. Sőt, egyes térségekben teljesen eltűnt a nagyragadozók, főként a farkasok jelenlétének következtében. A vaddisznó gyérítését a sertéspestis részben már megoldotta, ami a vadászati lehetőségeket is érdemben korlátozta.”
Ez komoly veszély a vadállományra. És ez csak a kezdet volt. Már a nyáron az alábbi címmel olvashattunk cikkeket a témában:
„Darabokra tépett tetemek maradnak utánuk az éjszakában: farkasoktól rettegnek a gazdák Borsodban”
Októberben Végh Attila a Magyar Nemzet hasábjain igenis jogosnak találja, hogy már a gazdák félelme is erősen megalapozott hazánkban is. Így ír:
„A farkasok elkényelmesedtek, a nagyvadak, muflon, szarvas, őz helyett már a hegyvidéki gazdák haszonállatait borjait, birkáit ritkítják. A muflonok felével is végeztek a ragadozók, a békés állatok is veszélyesebbek a farkastól való félelem miatt.”
Nyilvánvaló, hogy az Európai Parlament mai döntése nyomán végre könnyebb lesz a farkas elleni védekezés. A WWF (World Wide Fund for Nature) természetesen hevesen támadja a döntést. Indoklásuk egészen elképesztő. Meglátásuk szerint:
„Míg az emberek és a nagyragadozók együttélése konfliktusokat okozhat, különösen az állatállomány pusztulásával kapcsolatban, fontos megjegyezni, hogy számos megelőző intézkedés, mint például az elektromos kerítés, az házörző kutyák és az emberi jelenlét hatékonynak bizonyult a károk csökkentésében.”
A fenti állítás igen képlékeny, hiszen mit jelent a „károk csökkentése” kifejezés? Ha eddig a farkas elvitt 10 juhot, és most a többmillió forintos elektromos kerítésnek köszönhetően csak 9-et, akkor az a WWF szerint hatékony? De ha ez egyáltalán megoldás lenne. De nem az. Csak egy példa:
Györffy Balázs a gazdák helyzetét az alábbi módon értékelte:
„A gazdálkodók panaszkodnak, okkal panaszkodnak, hisz nőnek a költségeik, a mai napig sokan ki se merték engedni a jószágaikat, takarmányozni kell őket ahelyett, hogy legelnének.”
Azok az állapotok, melyek a valóságot jellemzik messze elmaradnak azoktól az optimista elképzelésektől, melyekről a természetvédelmi szervezet beszél. Rebecca Humphries, a WWF Európai Politikai Irodájának közügyekért felelős vezetője tragukisnak minősítette az Európai Parlament döntését. Úgy fogalmaz:
„Bizonyos európai területeken a kihalás szélén tengődtek a farkasok, a nagyragadozók figyelemre méltóan visszatértek Európa ezen tájaira is– és ezt széles körben a természetvédelem mérföldköveként tartjuk számon! Ezzel a szavazással azonban az EP-képviselők arra törekednek, hogy az európai természetvédelem ezen sikertörténetét megsemmisítsék!”
Természetesen a farkas megjelenése a biodiverzitást szolgálja, és igenis helye van a természetben! Nem cél a farkas kiirtása, nem is szabad ilyen célt kitűzni. A feladat továbbra is adott! Nem változott! Kordában kell tartani a farkasállományt, hogy a vadállományban és a gazdák javaiban okozott károk minimálisak legyenek.
A feladat továbbra is ugyanaz marad, a farkasok is maradnak, de a számuk csökkenni fog. Nem nullára, de csökken. Mindössze a lehetőséget teremtjük meg végre rá, hogy ez kivitelezhető legyen.
Nagyfügedi Gergely
Ez óriási előrelépés, mert eddig a gazdák kártalanítására nem igen volt kilátás és az esetleges veszteségek megelőzésére olyan megoldásokat javasoltak, melyek egyszerűen kivitelezhetetlenek voltak.
A probléma pedig már egy jó ideje adott volt. Emlékezzünk csak, hogy Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke már az év elején igen borúsan látta a magyarországi helyzetet. Az alábbiakat ez év januárjában nyilatkozta:
„Természetesen mérlegelni kell hozzá azt is, hogy a hazai muflon állomány jelentős mértékben csökkent. Sőt, egyes térségekben teljesen eltűnt a nagyragadozók, főként a farkasok jelenlétének következtében. A vaddisznó gyérítését a sertéspestis részben már megoldotta, ami a vadászati lehetőségeket is érdemben korlátozta.”
Ez komoly veszély a vadállományra. És ez csak a kezdet volt. Már a nyáron az alábbi címmel olvashattunk cikkeket a témában:
„Darabokra tépett tetemek maradnak utánuk az éjszakában: farkasoktól rettegnek a gazdák Borsodban”
Októberben Végh Attila a Magyar Nemzet hasábjain igenis jogosnak találja, hogy már a gazdák félelme is erősen megalapozott hazánkban is. Így ír:
„A farkasok elkényelmesedtek, a nagyvadak, muflon, szarvas, őz helyett már a hegyvidéki gazdák haszonállatait borjait, birkáit ritkítják. A muflonok felével is végeztek a ragadozók, a békés állatok is veszélyesebbek a farkastól való félelem miatt.”
Nyilvánvaló, hogy az Európai Parlament mai döntése nyomán végre könnyebb lesz a farkas elleni védekezés. A WWF (World Wide Fund for Nature) természetesen hevesen támadja a döntést. Indoklásuk egészen elképesztő. Meglátásuk szerint:
„Míg az emberek és a nagyragadozók együttélése konfliktusokat okozhat, különösen az állatállomány pusztulásával kapcsolatban, fontos megjegyezni, hogy számos megelőző intézkedés, mint például az elektromos kerítés, az házörző kutyák és az emberi jelenlét hatékonynak bizonyult a károk csökkentésében.”
A fenti állítás igen képlékeny, hiszen mit jelent a „károk csökkentése” kifejezés? Ha eddig a farkas elvitt 10 juhot, és most a többmillió forintos elektromos kerítésnek köszönhetően csak 9-et, akkor az a WWF szerint hatékony? De ha ez egyáltalán megoldás lenne. De nem az. Csak egy példa:
Györffy Balázs a gazdák helyzetét az alábbi módon értékelte:
„A gazdálkodók panaszkodnak, okkal panaszkodnak, hisz nőnek a költségeik, a mai napig sokan ki se merték engedni a jószágaikat, takarmányozni kell őket ahelyett, hogy legelnének.”
Azok az állapotok, melyek a valóságot jellemzik messze elmaradnak azoktól az optimista elképzelésektől, melyekről a természetvédelmi szervezet beszél. Rebecca Humphries, a WWF Európai Politikai Irodájának közügyekért felelős vezetője tragukisnak minősítette az Európai Parlament döntését. Úgy fogalmaz:
„Bizonyos európai területeken a kihalás szélén tengődtek a farkasok, a nagyragadozók figyelemre méltóan visszatértek Európa ezen tájaira is– és ezt széles körben a természetvédelem mérföldköveként tartjuk számon! Ezzel a szavazással azonban az EP-képviselők arra törekednek, hogy az európai természetvédelem ezen sikertörténetét megsemmisítsék!”
Természetesen a farkas megjelenése a biodiverzitást szolgálja, és igenis helye van a természetben! Nem cél a farkas kiirtása, nem is szabad ilyen célt kitűzni. A feladat továbbra is adott! Nem változott! Kordában kell tartani a farkasállományt, hogy a vadállományban és a gazdák javaiban okozott károk minimálisak legyenek.
A feladat továbbra is ugyanaz marad, a farkasok is maradnak, de a számuk csökkenni fog. Nem nullára, de csökken. Mindössze a lehetőséget teremtjük meg végre rá, hogy ez kivitelezhető legyen.
Nagyfügedi Gergely
